101:2 Uram, hallgasd meg imádságomat, * és az én kiáltásom jusson hozzád.
101:3 Ne fordítsd el tőlem a te orcádat; * amely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet;
101:3 Amely nap segítségül hívlak téged, * azonnal hallgass meg engem.
101:4 Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, * és csontjaim mint a forgács elszáradnak.
101:5 Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, * úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.
101:6 Az én nyögésem szava miatt * csontom húsomhoz ragadott.
101:7 Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; * olyan lettem, mint a bagoly az ő lakhelyén.
101:8 Virrasztok * és olyan lettem, mint a magányos madár a háztetőn.
101:9 Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; * és akik dicsértek engem, ellenem esküsznek.
101:10 Mert a kenyeret hamuban eszem, * és italomat sírással vegyítem
101:11 A te haragod és bosszankodásod miatt; * mert fölemelvén, levetettél engem.
101:12 Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, * és én mint a széna elszáradok.
101:13 Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, * és a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
101:14 Te fölkelvén, könyörülni fogsz Sionon; * mert ideje, hogy rajta könyörülj, mert eljött ideje.
101:15 Mivel kedvesek szolgáidnak az ő kövei, * és romján sajnálkoznak.
101:16 És a népek félni fogják a te nevedet, Uram, * és a föld minden királyai a te dicsőségedet.
101:17 Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, * és láttatni fog az ő dicsőségében,
101:18 Az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, * és nem veti meg azok könyörgését.
101:19 Írassanak meg ezek a jövő nemzedéknek; * és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat;
101:20 Mert letekintett az ő szent magasságából; * az Úr a mennyből a földre tekintett:
101:21 Hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, * és föloldja a megöltek fiait:
101:22 Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, * és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
101:23 Midőn a népek és királyok egybegyűlnek, * az Úrnak szolgálandók.
101:24 Erre felelt neki ő életereje javában: * Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.
101:25 Ne szólíts ki engem napjaim felén; * a te esztendeid nemzedékről nemzedékre.
101:26 Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, * és az egek kezeid alkotásai.
101:27 Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; * mind elavulnak, mint a ruha,
101:28 És mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak; * te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
101:29 Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, * és ivadékuk megmarad mindörökké.
