106:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
106:2 Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezéből, * és egybegyűjtött a tartományokból,
106:3 Napkeletről és nyugatról, * északról és a tenger felől.
106:4 Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; * nem találtak utat lakásra való városhoz.
106:5 Éhezvén és szomjúhozván, * lelkük elbágyadt bennük.
106:6 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiragadta őket szükségeikből,
106:7 És egyenes útra vezette őket, * hogy lakásra való városba menjenek.
106:8 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, * és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:9 Mert megelégítette a sóvárgó lelket, * az éhező lelket megelégítette jókkal.
106:10 Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, * ínségben és vasra verve:
106:11 Mert ellenszegültek az Isten igéinek, * és a Fölséges tanácsát megvetették.
106:12 És szívük megaláztatott a sanyarúság alatt; * elfogyott erejük, és nem volt, ki megsegítse.
106:13 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiszabadítá őket szükségeikből,
106:14 És kivezette őket a sötétségből és a halál árnyékából, * és bilincseiket szétszaggatta.
106:15 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai előtt;
106:16 Mert lerontotta a réz ajtókat, * és a vas zárakat összetörte,
106:17 Fölemelé őket gonoszságuk útjáról; * mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.
106:18 Lelkük minden eledelt megutált; * és a halál kapuihoz közelgettek.
106:19 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiszabadítá őket szükségeikből.
106:20 Kibocsátotta az ő igéjét, és meggyógyítá őket, * és kiragadta őket veszedelmeikből.
106:21 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:22 És áldozzanak dicséretáldozattal, * és hirdessék az ő tetteit örvendezéssel.
106:23 Kik hajókon jártak a tengeren, * kereskedvén a sok vízen;
106:24 Azok látták az Úr cselekedeteit, * és csodatetteit a mélységben.
106:25 Szólt, és szélvész lőn, * és fölkeltek az ő habjai.
106:26 Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; * az ő lelkük elepedt a veszélyekben.
106:27 Szédültek és tántorogtak, mint a részeg, * és minden bölcsességük elenyészett.
106:28 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kivitte őket szükségeikből.
106:29 És szélvészét gyenge szellővé tette, * és lecsendesedtek az ő habjai.
106:30 És örültek, hogy lecsendesedtek; * és elvezette őket óhajtásuk révpartjára.
106:31 Adjanak hálát az Úrnak az ő irgalmáért, * csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:32 És magasztalják őt a község gyülekezeteiben, * és a vének ülésében dicsérjék őt.
106:33 A folyókat pusztává tette, * és a vizek forrásait szomjas helyekké,
106:34 A termékeny földet sovánnyá * a benne lakók gonoszsága miatt.
106:35 A pusztát tavakká tette, * és a víz nélküli földet vízforrásokká.
106:36 És oda telepítette az éhezőket, * és lakásul várost építettek.
106:37 És bevetették a szántóföldet, és szőlőket ültettek, * és a termés gyümölcsét nyerték.
106:38 És megáldotta őket, és igen megsokasodtak, * és barmaikat nem kevesítette meg.
106:39 Kevesen voltak * és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.
106:40 Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; * és tévelyegni hagyta őket a járatlan és út nélküli helyeken;
106:41 Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, * és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.
106:42 Látják ezt az igazak, és örvendenek, * és minden gonoszság befogja száját.
106:43 Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket * és megértse az Úr irgalmasságait?
