107:2 Kész az én szívem, Isten, kész az én szívem, * énekelni és zengeni az én dicsőségemben.
107:3 Serkenj föl, dicsőségem, serkenj föl zsoltárom és hárfám! * Fölkelek korán reggel.
107:4 Hálát adok neked, Uram, a népek között, * és dicséretet mondok neked a nemzetek között.
107:5 Mert nagyobb az egeknél irgalmasságod, * és a felhőkig ér a te igazságod.
107:6 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten, és a te dicsőséged az egész földön, * hogy megszabaduljanak kedvelteid.
107:7 Szabadíts meg a te jobb kezeddel, és hallgass meg engem. * Isten szólott az ő szent helyén:
107:8 Azért vigadni fogok; és fölosztom Szikemet, * és a sátorok völgyét fölmérem.
107:9 Enyém Gálaád és enyém Manasszesz, * és Efraim fejem oltalma,
107:10 Júda az én királyom. * Moáb reményem fazeka;
107:10 Idumeára kinyújtom sarumat; * az idegenek barátaimmá lesznek.
107:11 Ki visz engem az erős városba? * Ki visz engem Idumeáig?
107:12 Nemde te, Isten, ki minket elvetettél? * És nem mégy-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?
107:13 Segíts ki minket a szorongatásból, * mert hiábavaló az ember segedelme.
107:14 Isten által fejtünk ki majd erőt, * és ő megsemmisíti háborgatóinkat.
