122:1 Hozzád emelem szemeimet, * ki a mennyekben lakol.
122:2a Íme mint a szolgák szemei * uraik kezeire,
122:2b Mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire: * úgy néznek szemeink a mi Urunkra, Istenünkre, míg könyörül rajtunk.
122:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk; * mert igen elteltünk gyalázattal,
122:4 Mert igen megtelt a mi lelkünk; * gyalázatul a gazdagoknak, és megvetésül a kevélyeknek.
