13:1a Mondá az esztelen szívében: * nincs Isten.
13:1b Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:2 Az Úr a mennyből néz az emberek fiaira, * hogy lássa, ha van-e értelmes vagy Istent kereső.
13:3a Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3b Nyílt sír az ő torkuk; † nyelvüket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:3c Szájuk tele átokkal és keserűséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:3d Romlás és szerencsétlenség vagyon utaikon, † és a békesség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik előtt.
13:4 Vajon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:5 Az Urat nem hívták segítségül, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:6 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; † a szűkölködő tanácsát megszégyenítettétek, * mivel az Úr az ő reménysége.
13:7 Ki ad Izraelnek Sionból szabadulást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örülni fog Jákob és vigadni Izrael.
