131:1 Emlékezzél meg, Uram, Dávidról * és minden tűréséről,
131:2 Amint megesküdött az Úrnak, * fogadást fogadott Jákob Istenének:
131:3 Nem megyek be házam hajlékába, * nem hágok föl nyoszolyám ágyára;
131:4 Álmot nem engedek szemeimnek, * és szempilláimnak szunnyadást,
131:5 És nyugovást halántékaimnak: * míg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Istenének.
131:6 Íme hallottunk róla Efratában; * föltaláltuk azt az erdő mezején.
131:7 Menjünk be az ő hajlékába, * imádkozzunk ama helyen, hol az ő lábai állanak.
131:8 Kelj föl, Uram, a te nyughelyedre, * te, és a te szentelésed szekrénye.
131:9 Papjaid öltözzenek igazságba, * és a te szentjeid örvendezzenek.
131:10 Dávidért, a te szolgádért, * ne utáld meg a te fölkented orcáját.
131:11 Igazat esküdött az Úr Dávidnak, és ezt nem másítja meg: * Tested gyümölcséből ültetek a te székedre.
131:12 Ha fiaid megtartják szövetségemet, * és e bizonyságaimat, melyekre megtanítom őket:
131:12 Azok fiai is örökké * a te székeden fognak ülni.
131:13 Mert az Úr választotta Siont, * lakhelyül választotta azt magának.
131:14 Ez az én nyughelyem mindörökkön-örökké; * itt fogok lakni, mert ezt választottam.
131:15 Özvegyeit áldva áldom meg, * és szegényeit megelégítem kenyérrel;
131:16 Papjait felöltöztetem üdvösséggel, * és szentjei örvendve fognak örvendeni.
131:17 Ott növesztek szarvat Dávidnak, * szövétneket gyújtok az én fölkentemnek.
131:18 Ellenségeit gyalázatba öltöztetem, * őrajta pedig virágzani fog az én megszentelésem.
