136:1 Babilon folyóvizei mellett, ott ültünk és sírtunk, * midőn Sionról emlékezénk.
136:2 Benne a fűzfákra * függesztettük hangszereinket.
136:3 Mert ott, kik elvittek és fogságban tartottak minket, * énekszót kívántak tőlünk;
136:3 És kik elhurcoltak minket, mondák: * Zengjetek nekünk éneket Sion énekeiből.
136:4 Hogyan énekeljük az Úr énekét * idegen földön?
136:5 Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem, * legyen elfeledve jobb kezem.
136:6 Torkomhoz ragadjon nyelvem, * ha meg nem emlékezem rólad,
136:6 Ha nem teszem Jeruzsálemet * fővigasságomnak.
136:7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól * Jeruzsálem napján,
136:7 Kik mondák: Pusztítsátok el, pusztítsátok el * azt alapjáig.
136:8 Babilon ínséges leánya, * boldog, ki visszaadja neked fizetésedet, mellyel te nekünk fizettél.
136:9 Boldog, ki megragadja * s a kősziklához csapja kisdedeidet.
