139:2 Ments meg engem, Uram, a rossz embertől; * a gonosz férfiútól ments meg engem.
139:3 Kik rosszat gondolnak szívükben, * kik egész nap háborognak.
139:4 Élesítik nyelvüket, mint a kígyó; * áspisok mérge van ajkaik alatt.
139:5 Őrizz meg engem, Uram, a bűnös kezétől, * és a gonosz emberektől ments meg engem.
139:5 Kik leejteni szándékoznak lábaimról, * tőrt rejtenek el nekem a kevélyek,
139:6 És köteleket vonnak ki tőrül, * az út mellett gáncsot vetnek nekem;
139:7 De mondom az Úrnak: Istenem vagy te; * hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát.
139:8 Uram, Uram, én szabadulásom ereje, * te beárnyékozod fejemet a harc napján.
139:9 Ne adj engem, Uram, akaratom ellen a bűnösnek; * ármánykodnak ellenem, ne hagyj el engem, netalán fölfuvalkodjanak.
139:10 Fejük körülvesz engem, * ármányaik összessége és ajkaik gonoszsága elborítja őket.
139:11 Égő szén hull rájuk, tűzbe veted őket; * a nyomorúságokat ki nem állják.
139:12 A nyelveskedő férfiú meg nem áll a földön; * az igazságtalan férfiút veszedelembe ragadja a nyomorúság.
139:13 Tudom, hogy az Úr ítéletet tesz a szűkölködőnek, * és bosszút áll a szegényekért.
139:14 Az igazak pedig hálát adnak a te nevednek, * és az egyenes szívűek színed előtt laknak.
