(Habakuk Éneke * Hab 3:2-33)
3:2 Uram, hallottam amit hirdettél, * és féltem.
3:3 Uram, a te munkádat * az esztendők folytán újítsd meg;
3:4 Az esztendők folytán jelentsd ki azt, * és mikor megharagszol, az irgalmasságról emlékezzél meg.
3:5 Az Isten eljő dél felől, * és a Szent a Fárán hegyéről;
3:6 Dicsősége elborítja az egeket, * és dicséretével teljes a föld.
3:7 Az ő fényessége, mint a világosság; * szarvakat tart kezében;
3:8 Ott van elrejtve erőssége, * orcája előtt megyen a halál;
3:9 És a gonosz jár lábai előtt, * megáll és megméri a földet;
3:10 Széttekint, és szétszórja a nemzeteket; * összeomlanak a világ hegyei,
3:11 Lesüllyednek a világ halmai * az ő örökkévaló léptei alatt.
3:12 A gonoszság miatt látom reszketni Etiópia sátorait * s Mádián földjének bőrhajlékait.
3:13 Vajon a folyóvizek ellen haragudtál-e meg, Uram? * A folyóvizek ellen van-e a te búsulásod, vagy a tenger ellen a te bosszankodásod?
3:14 Ki felülsz lovaidra * és szekereidre, hogy megszabadíts.
3:15 Felvonván felvonod kézíjadat, * amint megesküdtél a nemzetségeknek;
3:16 A földből folyóvizeket hasítasz, látnak téged, és megrendülnek a hegyek; * a vizek árja özönlik;
3:17 A mélység szózatát adja, * a magasság fölemeli kezeit.
3:18 A nap és hold megállanak hajlékukban, * a te nyilaid csillámánál mennek ők, és villogó dárdád fényénél.
3:19 Búsulásodban eltapodod a földet; * haragodban elrémíted a nemzeteket.
3:20 Te kijössz néped szabadítására, * szabadításra a te fölkenteddel;
3:21 Megvered az istentelen házában a főt, * tetőtől talpig megmezteleníted.
3:22 Megátkozod királyi pálcáját, az ő hadakozóinak fejét, * kik forgószél gyanánt jöttek engem elveszteni.
3:23 Öröm nekik * a szegényt elnyelni rejtekben.
3:24 Utat nyitsz lovaidnak a tengeren, * a nagy vizek iszapjában.
3:25 Hallottam ezt, és megháborodott az én belsőm; * a szózat miatt reszkettek ajkaim.
3:26 Induljon a korhadás csontjaimba, * és alattam fakadjon ki,
3:27 Hogy nyugodjam a szorongatás napján, * hogy fölmenjek a mi felövezett népünkhöz.
3:28 Mert a fügefa nem fog virágzani, * és nem leszen termés a szőlőkben;
3:29 Megcsal az olajfa gyümölcse, * és a szántóföldek nem teremnek élelmet;
3:30 Az akolból kivesz a juh, * és nem lesz barom a jászoloknál.
3:31 Én pedig az Úrban örülök, * és vigadok az én üdvözítő Istenemben.
3:32 Az Úr Isten az én erősségem, * és lábaimat olyanokká teszi, mint a szarvasokéi;
3:33 Ő, a győző, magas helyekre visz engem, * zsoltározva énekelőt.
