(Izajás Éneke * Iz 42:10-16)
42:10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, az ő dicsérete a föld végső határairól; kik a tengeren jártok, és mi abban vagyon, szigetek, és azok lakói!
42:11 Emelkedjék föl a puszta és annak városai, hol Kedár házakban lakik; mondjatok dicséretet, kősziklán lakók; a hegyek tetejéről kiáltsanak.
42:12 Dicsőséget adjanak az Úrnak, és dicséretét hirdessék a szigetekben.
42:13 Az Úr, mint hős kimegyen, mint hadakozó férfiú, fölindítja hevét, üvölt és kiált; és erőt vesz ellenségein.
42:14 Én mindenkor hallgattam, veszteg voltam, tűrtem; (de most) szólok, mint a szülő, pusztítok és elnyelek egyetemben.
42:15 Elpusztítom a hegyeket és halmokat, s azok minden füvét megszárasztom; és a folyóvizeket szigetekké teszem, és a tavakat kiszárasztom.
42:16 És a vakokat oly útra viszem, melyet nem ismernek, és oly ösvényeken jártatom őket, melyekről nem tudtak, a sötétséget előttük világossággá teszem, és a göröngyösöket egyenesekké; ezeket cselekszem velük, és nem hagyom el őket.
