(Habakuk Éneke * Hab 3:13-19)
3:13 Te kijössz néped szabadítására, szabadításra a te fölkenteddel; megvered az istentelen házában a főt, tetőtől talpig megmezteleníted.
3:14 Megátkozod királyi pálcáját, az ő hadakozóinak fejét, kik forgószél gyanánt jöttek engem elveszteni. Öröm nekik a szegényt elnyelni rejtekben.
3:15 Utat nyitsz lovaidnak a tengeren, a nagy vizek iszapjában.
3:16 Hallottam ezt, és megháborodott az én belsőm; a szózat miatt reszkettek ajkaim. Induljon a korhadás csontjaimba, és alattam fakadjon ki, hogy nyugodjam a szorongatás napján, hogy fölmenjek a mi felövezett népünkhöz.
3:17 Mert a fügefa nem fog virágzani, és nem leszen termés a szőlőkben; megcsal az olajfa gyümölcse, és a szántóföldek nem teremnek élelmet; az akolból kivesz a juh, és nem lesz barom a jászoloknál.
3:18 Én pedig az Úrban örülök és vigadok az én üdvözítő Istenemben.
3:19 Az Úr Isten az én erősségem, és lábaimat olyanokká teszi, mint a szarvasokéi; ő, a győző, magas helyekre visz engem, zsoltározva énekelőt.
