(Izajás Éneke * Iz 33:2-10)
33:2 Uram, könyörülj rajtunk, mert téged várunk; légy a mi karunk reggel, és szabadulásunk a szorongatás idején.
33:3 Az angyal szava elől futnak a népek, és midőn te fölemelkedel, elszélednek a nemzetek.
33:4 És egybegyűjtetnek ragadományaitok, mint összeszedetik a cserebogár, mint midőn eltelnek a vermek azzal.
33:5 Fölséges az Úr, mert a magasságban lakik; betölti Siont ítélettel és igazsággal.
33:6 És hit leszen a te idődben, az üdvösség gazdagságai, a bölcsesség és tudomány; az Úr félelme, az az ő kincse.
33:7 Íme a látók kiáltanak ott kinn, a békesség angyalai keservesen sírnak.
33:8 Elpusztultak az utak, megszűnt a járókelő az ösvényen; fölbontatott a szövetség, megvetette a városokat, semminek tartotta az embereket.
33:9 Sír és elhervad a föld; megszégyenülten áll a Libanon és megrútulva, és Sáron olyan lett, mint a puszta, és összerontatott Básán és Kármel.
33:10 Majd fölkelek, úgymond az Úr; majd megdicsőíttetem, majd fölmagasztaltatom.
