34:1 Ítéld meg, Uram, a nekem ártókat, * győzd meg az ellenem harcolókat.
34:2 Ragadj fegyvert és pajzsot; * és kelj föl segítségemre.
34:3 Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; * mondjad lelkemnek: Én vagyok a te szabadulásod.
34:4 Szégyenüljenek és piruljanak meg, * kik lelkemet keresik.
34:4 Térjenek hátra és szégyenüljenek meg, * kik nekem rosszakat gondolnak;
34:5 Legyenek, mint a por a szél előtt; * és az Úr angyala szorongassa őket.
34:6 Útjuk legyen sötét és sikamlós; * és az Úr angyala üldözze őket.
34:7 Mert ok nélkül rejtették el nekem tőrük veszedelmét, * ok nélkül pirongatták lelkemet.
34:8 Jöjjön rá a tőr, melyet nem vesz észre, és a háló, melyet elrejtett, fogja meg őt; * és ugyanazon tőrbe essék.
34:9 Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, * és gyönyörködni szabadításában.
34:10 Minden csontom mondani fogja: * Uram, ki hasonló hozzád?
34:10 Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erősebbek kezéből, * a szűkölködőt és szegényt az őt kirablóktól.
34:11 Hamis tanúk támadván, * kérdeztek, miről mit sem tudtam.
34:12 Jóért rosszal fizettek nekem, * elhagyatottsággal lelkemnek.
34:13 Én pedig, midőn engem bántottak, * szőrzsákba öltöztem.
34:13 Böjttel aláztam meg lelkemet; * és imádságom keblembe visszatért.
34:14 Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; * mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam.
34:15 És ők vigadtak ellenem, és egybegyűltek; * összegyűjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam.
34:16 Elszéledtek, de nem bánkódtak, kísértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, * és csikorgatták rám fogaikat.
34:17 Uram, mikor tekintesz meg? * Szabadítsd ki lelkemet az ő gonoszságukból, az oroszlánok közül egyetlenemet.
34:18 Hálát adok neked a nagy gyülekezetben, * a sok nép között dicsérni foglak téged.
34:19 Ne örüljenek rajtam, kik igaztalanul ellenkeznek velem; * kik ok nélkül gyűlölnek engem, és hunyorgatnak szemeikkel.
34:20 Mert habár nekem békességesen szóltak is, * de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak.
34:21 És föltátották rám szájukat * és mondák: Ehe, ehe, látták szemeink.
34:22 Láttál, Uram, ne hallgass; * Uram, ne távozzál el tőlem.
34:23 Kelj föl, és figyelj ítéletemre, * én Istenem és Uram, az én ügyemre.
34:24 Ítélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem, * hogy ne örüljenek rajtam.
34:25 Hogy ne mondják szíveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! * S ne mondják: Elnyeltük őt!
34:26 Piruljanak és szégyenüljenek meg mindnyájan, * kik az én bajaimon örvendenek.
34:26 Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, * kik kevélyen szólnak ellenem.
34:27 Örvendezzenek és vigadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; * és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, kik az ő szolgája békességét szeretik.
34:28 És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, * egész nap a te dicséretedet.
