37:2 Uram, ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem;
37:3 Mert a te nyilaid belém szegeztettek, * és megnehezítetted rajtam kezedet.
37:4 Nincs épség testemben a te haragod színe miatt; * nincs nyugalma csontjaimnak bűneim színe miatt.
37:5 Mert gonoszságaim fölülhaladták fejemet; * és rám súlyos teherként nehezültek.
37:6 Megbűzhödtek és senyvedtek sebhelyeim * az én balgatagságom miatt.
37:7 Nyomorulttá lettem és igen meggörbíttettem; * napestig szomorkodva járok vala.
37:8 Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, * és nincs épség testemben.
37:9 Megsanyargattattam és igen megaláztattam; * jajgaték szívem fohászkodása miatt.
37:10 Uram, előtted van minden kívánságom, * és fohászkodásom tőled nincs elrejtve.
37:11 Szívem megháborodott, elhagyott engem erőm; * és szemem világa sincs velem.
37:12 Barátaim és feleim * ellenem közeledtek és állottak;
37:12 És akik mellettem voltak, távol állának; * és erőszakot cselekvének, kik lelkemet keresték;
37:13 És kik romlásomra törekedtek, hiúságokat szólottak, * és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
37:14 Én pedig, mint a siket, nem hallám, * és mint a néma, ki nem nyitja föl száját.
37:15 És levék, mint a nem halló ember, * és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
37:16 Mert, Uram, tebenned bíztam; * te meghallgatsz engem, Uram, Istenem.
37:17 Azért mondottam: Ne örüljenek valaha rajtam ellenségeim; * midőn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
37:18 Mert én az ostorokra kész vagyok, * és fájdalmam előttem van mindenkoron.
37:19 Mert én gonoszságomat megvallom, * és bűnömről gondolkodom.
37:20 Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam; * és megsokasodtak, kik gonoszul gyűlölnek engem.
37:21 Kik jóért rosszal fizetnek, rágalmaztak engem, * mivel a jót követtem.
37:22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, * ne távozzál tőlem.
37:23 Figyelmezz az én segítségemre, * Uram, üdvösségem Istene!
