38:2 Mondám: Megőrzöm utaimat, * hogy ne vétkezzem nyelvemmel;
38:2 Őrizet alá vetettem számat, * mikor a bűnös ellenem állott.
38:3 Elnémultam, és megalázódtam, és hallgattam a jókról: * és fájdalmam megújult.
38:4 Szívem fölhevült bennem, * és elmélkedésemben fölgyullad a tűz.
38:5 Szóltam nyelvemmel: * Add tudtomra nekem, Uram, az én végemet,
38:5 És napjaim száma mennyi, * hogy tudjam, mi híjával vagyok.
38:6 Íme mértékre tetted napjaimat, * és az én létem előtted, mint a semmi.
38:6 Valóban merő hiúság * minden élő ember.
38:7 Valóban elmúlik az ember, * mint az árnykép, és hiába nyugtalankodik;
38:7 Kincseket gyűjt, * és nem tudja, kinek gyűjti azokat.
38:8 És most mi az én várakozásom? Nem az Úr-e? * Mert az én létem nálad vagyon.
38:9 Minden gonoszságomból szabadíts meg engem, * ki a balgatagnak gyalázatul adtál engem.
38:10 Elnémultam, és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted. * Vedd el rólam csapásaidat.
38:12 A te kezed erőssége miatt én elfogytam a fenyíték alatt. * A gonoszságért dorgálod az embert,
38:12 És elepeszted az ő lelkét, mint a pókot; * valóban hiába aggódik minden ember.
38:13 Hallgasd meg, Uram, imádságomat és könyörgésemet, * vedd figyelembe könnyhullatásaimat.
38:13 Ne némulj el, mert jövevény vagyok én nálad és zarándok, * mint atyáim mindnyájan.
38:14 Engedj nekem, hogy megenyhüljek, mielőtt elmenjek, * és többé nem leszek.
