49:1 Az istenek Istene, az Úr szól, * és szólítja a földet
49:1 Napkelettől napnyugatig * Sionból ragyog az ő szépségének képe.
49:3 Az Isten nyilván jő, * a mi Istenünk nem hallgat.
49:3 Tűz gyullad színe előtt, * és körötte hatalmas förgeteg.
49:4 Előszólítja az eget onnan felülről, * és a földet, hogy népét megítélje.
49:5 Gyűjtsétek egybe neki az ő szentjeit, * kik szövetséget kötnek vele áldozat által.
49:6 És az egek hirdetni fogják az ő igazságát; * mert Isten a bíró.
49:7 Halljad, én népem, és szólani fogok; Izrael, és bizonyságot teszek neked: * Isten, a te Istened vagyok én.
49:8 Nem az áldozatok miatt feddelek téged, * mert áldozataid szemem előtt vannak mindenkoron.
49:9 Nem veszem el házadból a borjakat, * sem nyájaidból a bakokat;
49:10 Mert enyém az erdők minden vadja, * a barmok a hegyeken és az ökrök.
49:11 Ismerem mind az égi madarakat, * és a mező szépsége előttem vagyon.
49:12 Ha éhezném, nem mondanám neked; * mert enyém a föld kereksége és annak teljessége.
49:13 Vajon a tulkok húsát eszem-e? * Vagy a bakok vérét iszom-e?
49:14 Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, * és add meg fogadásaidat a Fölségesnek;
49:15 És hívj segítségül engem a szorongatás napján: * megmentelek és tisztelni fogsz engem.
49:16 A bűnösnek pedig mondja az Isten: * Miért hirdeted te igazságaimat, és veszed szádba szövetségemet?
49:17 Holott te gyűlölted a fegyelmet, * és hátravetetted beszédeimet.
49:18 Ha tolvajt láttál, vele futottál, * és a házasságtörőkkel volt részed.
49:19 Szád bővelkedett gonoszsággal, * és nyelved álnokságot koholt.
49:20 Leülvén, atyádfia ellen szólottál, és anyád fiának botrányára voltál. * Ezeket cselekedted, s én hallgattam.
49:21 Azt vélted gonoszul, hogy hasonló vagyok hozzád; * de én megfeddelek téged és szemed elé rakom.
49:22 Értsétek ezt, kik az Istent elfeleditek: * nehogy egykor elragadjon, és ne legyen, ki megmentsen.
49:23 A dicséret áldozata tisztel engem; * és ez az út, melyen megmutatom neki az Isten szabadítását.
