6:2 Uram, ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem.
6:3 Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok; * gyógyíts meg engem, Uram, mert reszketnek csontjaim,
6:4 És lelkem igen megháboríttatott; * de te, Uram, meddig?
6:5 Fordulj meg, Uram, és mentsd ki lelkemet; * szabadíts meg engem a te irgalmasságodért.
6:6 Mert nincs, ki a halálban megemlékezzék rólad; * a pokolban pedig ki fog dicsérni téged?
6:7 Elfáradtam fohászkodásomban, † megöntözöm minden éjjel ágyamat, * megáztatom fekvőhelyemet könnyhullatásaimmal.
6:8 Meghomályosult szemem a búsulás miatt; * megaggottam sok ellenségem között.
6:9 Távozzatok tőlem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek; * mert meghallgatta az Úr sírásom szavát.
6:10 Meghallgatta az Úr könyörgésemet, * az Úr bevette imádságomat.
6:11 Piruljanak és fölötte zavarodjanak meg minden ellenségeim; * térjenek hátra és piruljanak meg hirtelen.
