62:2a Isten, én Istenem, * tehozzád ébredek virradatkor;
62:2b Utánad szomjúhozik az én lelkem, * szintoly nagyon vágyódik utánad az én testem is.
62:3 A puszta és járatlan és vizetlen földön, ‡ úgy jelenek meg előtted, mint a szent helyen, * hogy lássam a te erődet és dicsőségedet.
62:4 Mert jobb a te irgalmasságod az életnél; * az én ajkaim dicsérnek téged.
62:5 Így áldani foglak téged életemben; * és a te nevedben fölemelem kezeimet.
62:6 Mintegy zsírral és kövérséggel telik meg lelkem; * és vigadás ajkaival fog dicsérni az én szám.
62:7 Ha rólad emlékezem ágyamon, † ha reggel felőled elmélkedem; * (8a) mert segítőm vagy.
62:8b És a te szárnyaid árnyéka alatt vigadok, † (9) az én lelkem hozzád ragaszkodik; * jobbod fölvett engemet.
62:10 Azok pedig hiába keresik lelkemet, † lemennek a föld alsó részeibe; * (11) a kard kezébe adatnak, a rókák martalékai lesznek.
62:12 A király pedig vigadni fog az Istenben; dicsértetni fognak mindnyájan, * kik rája esküsznek; mert bezáratik a gonoszságot szólók szája.
