[Lectio1]
Jób könyvéből
!Jób  4:1-6
1 Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz: 
2 Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót? 
3 Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erőt adtál. 
4 Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad. 
5 Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütődsz, hogy terád is rád került a sor? 
6 Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni?

[Lectio2]
!Jób 4:7-11
7 Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás? 
8 Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak. 
9 Isten lehelete tönkretette őket, haragjának szele elsodorta őket. 
10 Ordít az oroszlán, bömböl a nősténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát. 
11 Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nőstény kölykei szétszélednek.

[Lectio3]
!Jób 4:12-18
12 Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását. 
13 Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre, 
14 félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom. 
15 Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála. 
16 Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem előtt, és hallottam suttogó beszédét: 
17 Lehet-e az ember Isten előtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója előtt? 
18 Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót.
