[Lectio1]
Jób könyvéből
!Jób  7:1-4
1 Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait? 
2 Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. 
3 Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül. 
4 Már mikor lefekszem, kérdezem: „Mikor virrad?” És mihelyt fölkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig.

[Lectio2]
!Jób 7:5-8
5 Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bőröm. 
6 Napjaim futnak, mint takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. 
7 Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot. 
8 S a szem, amely most lát, soha többé nem lát, kereső szemeddel nem találsz, nem leszek.

[Lectio3]
!Jób 7:9-12
9 Mint felhő, tovaszáll, eltűnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. 
10 Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont. 
11 Ezért én sem türtőztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszoltam lelkemnek keservét. 
12 Tenger vagyok tán? Avagy tengeri szörny? Merthogy őrzésemre őrszemeket rendelsz.
