[Scriptura]
Hétfő Szeptember II. vasárnapja után

[Lectio1]
Jób könyvéből
!Jób  27:1-5
1 Jób folytatta beszédét és így szólt: 
2 Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserűvé tette a szívem, 
3 addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, 
4 ajkam álnokságot addig biztos nem szól, sem a nyelvem nem mond hazugságot. 
5 Távol legyen tőlem, hogy nektek helyeseljek, ártatlanságomat nem adom fel holtig.

[Lectio2]
!Jób 27:6-10
6 Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem. 
7 Ellenségeim jussanak a gonoszok sorsára, ellenfeleim meg a bűnösökére! 
8 Mit remél a bűnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? 
9 Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába? 
10 Örömét leli-e a Mindenhatóban, és mindig segítségül hívhatja az Istent?

[Lectio3]
!Jób 27:11-15
11 Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban, 
12 hiszen magatok is mindnyájan láttátok. Miért tápláltok tovább is hiú reménységet? 
13 Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. 
14 Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk. 
15 Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt.
