[Scriptura]
Szombat Szeptember II. vasárnapja után

[Lectio1]
Jób könyvéből
!Jób  42:7-8
7 Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: „Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám. 
8 Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.”

[Lectio2]
!Jób 42:9-11
9 A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra. 
10 Az Úr jobbrafordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte. 
11 Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt.

[Lectio3]
!Jób 42:12-16
12 Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt. 
13 Volt hét fia és három lánya is. 
14 Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte. 
15 Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között. 
16 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen.
