[Officium]
Szombat advent I. hetében

[Lectio1]
Olvasmány Izaiás próféta könyvéből
!Iz 7:1-3
1 Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. 
2 Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. 
3 De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton.

[Lectio2]
!Iz 7:4-6
4 És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, 
5 és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: 
6 Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává.

[Lectio3]
!Iz 7:10-15
10 Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: 
11 „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” 
12 De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” 
13 Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? 
14 Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. 
15 Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani.
