[Officium]
Kedd húsvét ny. utáni I. héten

[Lectio1]
From the Acts of Apostles.
!ApCsel 2:1-8
1 Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.
2 Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.
3 Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
4 Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.
5 Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.
6 Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
7 Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?
8 Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén?

[Lectio2]
!ApCsel 2:14-21
14 Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat!
15 Nem részegek ezek, amint vélitek, hisz a napnak még csak a harmadik órájában vagyunk,
16 hanem ez az, amiről Joel próféta szólt:
17 A végső napokban - mondja Isten - kiárasztok lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak.
18 Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.
19 Csodákat teszek fenn az égben, és jeleket adok lenn a földön: vért, tüzet és gomolygó füstöt.
20 A nap elsötétül, a hold vérbe borul, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.
21 Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

[Lectio3]
!ApCsel 2:22-27
22 Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt végbe köztetek.
23 Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek.
24 Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa,
25 hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
26 Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el.
27 Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.
