[Lectio1]
Olvasmány Sámuel első könyvéből
!1Sám 17:25-28
25 Izrael fiai közül az egyik így szólt: „Láttátok azt az embert, aki ott előlépett? Azért jött, hogy Izraelt kihívja párviadalra. Aki legyőzi, azt a király elhalmozza gazdagsággal, hozzáadja a lányát, atyja házát meg fölmenti az adó alól Izraelben.”
26 Erre Dávid megkérdezte a közelében álló emberektől: „Mi lesz a jutalma annak, aki legyőzi ezt a filiszteust, és lemossa Izraelről a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy ki merészeli hívni az élő Isten csatasorait párviadalra?”
27 Az emberek úgy válaszoltak, mint előbb: „Ez lesz a jutalma annak az embernek, aki legyőzi.”
28 Amikor legidősebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy miről beszél az emberekkel, Eliáb mérges lett Dávidra és azt mondta: „Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot a pusztán? Ismerem önteltségedet és szíved gonoszságát. Csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát.”

[Lectio2]
!1Sám 17:29-33
29 De hát mit tettem? - válaszolta Dávid. Ezt csak meg lehet kérdezni!”
30 Aztán egy másik emberhez fordult ugyanazzal a kérdéssel. Azt felelték ismét az emberek, amit az előbb.
31 Akik hallották, mit mondott Dávid, jelentették Saulnak, és ő magához hívatta.
32 Dávid ezt mondta Saulnak: „Ne veszítse el uram miatta a bátorságát! Szolgád elmegy és megmérkőzik azzal a filiszteussal.”
33 Saul azonban így válaszolt: „Nem mehetsz el és nem mérkőzhetsz meg ezzel a filiszteussal, hiszen te még gyerek vagy, az meg harcra termett ifjúságától fogva.”
