[Officium]
Kedd hatvanadvasárnap után

[Lectio1]
Olvasmány Mózes első könyvéből
!Ter 8:1-4
1 Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett. 
2 A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, 
3 és a víz lassan elapadt, a földön. 
4 Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban, a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén.

[Lectio2]
!Ter 8:5-9
5 A víz a tizedik hónapig egyre jobban leapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. 
6 Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, 
7 s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről. 
8 Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. 
9 De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába.

[Lectio3]
!Ter 8:10-13
10 Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. 
11 A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. 
12 Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá. 
13 Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén.
