[Officium]
S. Máriae Magdalenae Poenitentis

[Lectio]
Olvasmány az Énekek Eneke könyvéből
!Én 3:2-5; 8:6-7
v. „Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem.” Hiába kerestem, nem találtam!  Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. „Nem láttátok, akit szeret a lelkem?”  Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott.  Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!  Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.  Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!

[Evangelium]
Evangélium + szent Lukács Evangélista kőnyvéből
!Lk 7:36-50
v. Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.  Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott.  Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal.  Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.”  Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!”  „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel.  Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?”  „Úgy gondolom az, akinek többet elengedett” - felelte Simon. „Helyesen feleltél” - mondta neki.  Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg.  Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött.  Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával.  Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.”  Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.”  A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”  De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett. Menj békével!”
