[Officium]
S. Joanne Franciscae Fremiot de Chantal Viduae

[Lectio]
Olvasmány a Példabeszédek könyvéből
!Péld 31:10-31
v. Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.  Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.  Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.  Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel.  Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet.  Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.  Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából.  Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának.  Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája.  Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót.  Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja.  Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával,  és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú.  Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel.  Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek.  Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé.  Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás árad a nyelvéről.  Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere.  Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel és így dicséri:  „Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!”  Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret.  Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!

[Evangelium]
Evangélium + szent Máté Apostol kőnyvéből
!Mt 13:44-52
v. „A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.  A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett.  Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.  Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog.  Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják.  Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,  és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”  „Megértettétek mindezeket?” „Igen” - felelték.  Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.”
