[Officium]
Nagyböjt II. vasárnapja

[Introitus]
!Zsolt 24, 6; 24, 3; 24, 22
v. Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok megvannak, öröktől: sohase uralkodjanak rajtunk ellenségeink: szabadíts meg minket Izrael Istene, minden szorongatásunkból.
!Zsolt 24, 1-2
Hozzád emelem, Uram, lelkemet: Itenem, tebenned remélek, ne hagyd, hogy megszégyenüljek.
&Gloria
v. Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok megvannak, öröktől: sohase uralkodjanak rajtunk ellenségeink: szabadíts meg minket Izrael Istene, minden szorongatásunkból.

[Oratio]
Isten, ki látod, hogy nincs semmi erőnk, őrizz meg minket belülről és kívülről, hogy testünk minden bajtól védve legyen és lelkünk a rossz gondolatoktól megtisztuljon.
$Per Dominum

[Lectio]
Olvasmány szent Pál apostol Tesszalonikaiakhoz irott első leveléből
!1Tesz. 4:1-7
v. Továbbá kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre.  Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által.  Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot.  Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével,  és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.  Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük.  Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre.

[Graduale]
!Zsolt 24, 17-18
Szívem szorongatásai megsokasodtak: vezess ki ínségemből engem, Uram.
V. Nézd megalázottságomat és szenvedésemet: és bocsásd meg minden vétkemet.
_
!Tractus
!Zsolt 105, 1-4
Áldjátok az Urat, mert jó: mert irgalma örökké való.
V. Ki tudná elmondani az Úr nagy tetteit: ki tudná elbeszélni teljes dícséretét?
V. Boldogok, kik az igazságot követik és mindenkor igazat cselekszenek.
V. Gondolj reánk, Uram, néped iránt való jókedveddel, látogass meg minket segítségeddel.

[Evangelium]
Evangélium + szent Máté Apostol kőnyvéből
!Mt 17:1-9
v. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre.  Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.  S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.  Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.”  Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!”  Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek.  Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!”  Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.  A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!”

[Offertorium]
!Zsolt 118, 47-48
Parancsaidról elmélkedem, mert nagyon szeretem őket. Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem.

[Postcommunio]
Alázatosan kérünk téged, mindenható Isten, hogy mi, akiket szentségeddel táplálsz, neked tetsző életmódunkkal is szolgálhassunk neked.
$Per Dominum
