[Officium]
Kedd nagyböjt II. hetében

[Introitus]
!Zsolt 26, 8-9
v. Neked szól szívem, téged keres tekintetem: a te arcodat keresem Uram: ne fordítsd el tőlem arcodat.
!Zsolt 26, 1
Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől kellene félnem?
&Gloria
v. Neked szól szívem, téged keres tekintetem: a te arcodat keresem Uram: ne fordítsd el tőlem arcodat.

[Oratio]
Segíts jóságosan mindvégig, kérünk, Urunk, a szent böjt megtartásában, hogy azt, amit általad kötelességünknek megismertünk, segítségeddel meg is tegyük.
$Per Dominum

[Lectio]
Olvasmány a Királyok első könyvéből
!1Kir 17:8-16
v. Akkor az Úr így szólt hozzá:  „Kelj útra, és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.”  Erre útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony - rőzsét szedegetett. Megszólította és azt mondta neki: „Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!”  Amikor elment hozni, utána szólt: „Hozz egy harapás kenyeret is!”  Azt felelte: „Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.”  Illés azonban így válaszolt neki. „Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts.  Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.”  Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is.  A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.

[Graduale]
!Zsolt 54, 23; 54, 17-19
Vesd az Úrra gondodat s ő majd gondoskodik rólad.
V. Midőn az Úrhoz kiáltok, meghallgatja szavamat azokkal szemben, akik ellenem törnek.

[Evangelium]
Evangélium + szent Máté Apostol kőnyvéből
!Mt 23:1-12
v. Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult,  ezekkel a szavakkal: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek.  Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.  Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.  Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat.  Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket,  szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek.  Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.  Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.  Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus.  Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz.  Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.

[Offertorium]
!Zsolt 50, 3
Könyörülj rajtam, Uram, nagy irgalmad szerint: töröld el, Uram, gonoszságomat.

[Secreta]
Megengesztelődötten engedd meg, Urunk, hogy megszentelő kegyelmed e misztérium által bennünk hatásos legyen és minket a földi bűnöktől megtisztítson és a mennyei javakhoz vezessen.
$Per Dominum

[Communio]
!Zsolt 9, 2-3
Hidetem minden csodatettedet, örvendezem és ujjongok benned: zsoltárral dicsőítem, óh, Fölséges, nevedet.

[Postcommunio]
Hogy szent adományaidra, Urunk, méltók legyünk, engedd, hogy parancsaidnak mindig engedelmeskedjünk.
$Per Dominum

[Super populum]
!Oratio super populum
v. Könyörögjünk.
v. Alázzátok meg fejeteket Isten előtt.
V. Engesztelődjél meg, Urunk, könyörgéseinkre és gyógyítsd meg lelkünk gyengeségeit, hogy miután bocsánatot nyertünk, áldásodban mindig örvendhessünk.
$Per Dominum
