[Officium]
Péntek nagyböjt IV. hetében

[Lectio]
Olvasmány a Királyok első könyvéből
!1Kir 17:17-24
v. Ezek után az események után történt, hogy az asszony fia, akié a ház volt, megbetegedett. Betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy nem maradt benne élet.  Akkor így szólt Illéshez az asszony: „Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékezetembe idézd vétkeimet és megöld a fiamat?”  Ő azt felelte neki: „Add ide a fiadat!” Elvette öléből és fölvitte a fenti szobába, ahol lakott és lefektette ágyára.  Aztán az Úrhoz fordult: „Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?”  Majd háromszor a fiúra borult és segítségül hívta az Urat: „Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!”  S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt.  Akkor Illés fogta a fiút, levitte a fenti szobából a házba, átadta anyjának és azt mondta: „Nézd, él a fiad!”  Az asszony erre így szólt Illéshez: „Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon.”

[Evangelium]
Evangélium + szent János Apostol kőnyvéből
!Jn 11:1-45
v. Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár.  Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.  A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.”  Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.”  Jézus szerette Mártát, a nővérét Máriát és Lázárt.  Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt,  s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!”  „Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?”  Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.  Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.”  Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.”  „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” - felelték a tanítványok.  Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt.  Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt.  Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!”  Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”  Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt.  Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira.  Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket.  Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt.  „Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.  De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.”  Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.”  „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.”  Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.  Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”  „Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.”  E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.”  Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá.  Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele.  Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni.  Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.”  Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült.  „Hova tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!”  Jézus könnyekre fakadt.  Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!”  Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?”  Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt.  „Hengerítsétek el a követ!” - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”  Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?”  Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.  Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.”  E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!”  S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”  A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.
